2015. július 14., kedd

Cassandra Clare: Bane-krónikák

Sziasztok! 
Tényleg taszítom a technikát, mert a laptopom úgy döntött, hogy nem hagy többet blogolni és nem tölt be semmit, így kicsit meg vagyok csúszva ismét. Muszáj az ősrégi gépem használni, ami viszont dög lassú, így nem sokkal vagyok előrébb, de legalább bejegyzést írni már enged valami.

Na de rá is térek arra, amiről írni szeretnék, ami a Bane- krónikák.

Akkor kezdem is a borítókkal, amik nekem nagyon tetszenek. Szeretem a színes dolgokat és ez elég színes lett, de nagyon szuper, a borítókat összerakva kijön MAGNUS BANE, a mi szeretett boszorkánymesterünk neve. A színek harmóniáját úgy oldották meg a tervezők, hogy borítón lévő betű színe visszaköszön a következő novella hátterében. Nem is nagyon tudok kedvencet választani, mert nekem igazából mind tetszik és olyan szuper, hogy az első és az utolsó is összhangban van. Áhh...egyszerűen imádom a borítókat is, Magnust is és a történeteket is.

A történet szempontjából talán az első és az utolsó volt a legkedvencebb részem. Az első, a Mi történt Peruban? (Amit meg is nyerhettek a blogon, ha az előző bejegyzést meglesitek) egy vicces kis történet romantikával fűszerezve. Itt igazán megszerethetjük Magnust, és még jobban megismerhetjük a vicces, bulizós oldalát. Megismerkedünk két másik boszorkánymesterrel is, az egyiküket már névről ismerhetjük a Végzet ereklyéi sorozatból is, de itt talán nagyobb szerepet kap.
Az utolsó rész, az Igaz szerelem (és egy első randi), ami szintén humoros, de már sokkal több komolyságot is találhatunk benne és persze Alecet. Szerintem sokkal másabb szögből ismerhetjük meg Alecet, mint eddig és ez egy jobb szög. Ezt a novellát pont akkor sikerült olvasnom, mikor Amerikában engedélyezték a meleg házasságokat és mindenhonnan ez a téma köszönt vissza és így még jobban bele tudtam magam élni sokkal életszerűbb volt az egész.(Megragadom az alkalmat, hogy állást is foglaljak, amit nem nehéz kitalálni szerintem, ha már így oda meg vissza vagyok ezért a Malec témáért, de nekem nem azért nem volt színes profilképem, mert nem támogatom, hanem csak elmaradt, bármiféle ok nélkül, de abszolút mellette vagyok és örültem a hírnek.) Nagyon tetszett, ahogy az emberek/alvilágiak/árnyvadászok reagálnak Magnus és Alec párosára, ami nem csak azért különös és sokak számára elfogadhatatlan, mert melegek, hanem azért is, mert az alvilágiak és az árnyvadászok nem mindig jönnek ki felhőtlenül egymással.
Még a nyolcadik kötet is nagyon tetszett az ajándék végül borzasztóan aranyos lett, egyszerűen fantasztikus. Clare mindig megadja a rajongóinak, amire vágynak.

Mindenkinek ajánlom, aki nem utálta Magnust, azért így fogalmazok, mert ha csak egy kicsit is szimpatizáltál vele, akkor meg fogod jobban ismerni és talán megszereted, vagy épp ellenkezőleg, de szerintem mindenképp érdemes egy próbát tenni vele. Én 100%-ig meg voltam elégedve a könyvekkel, nem unalmas, nem elcsépelt és egy kicsit jobb betekintést is biztosít az árnyvilágba. Megismerkedhetünk a jövő szereplőivel is, akiknek még nem olvashattuk a saját történeteiket. Egyszóval IMÁDTAM.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése